Egy nap a gyerekekért és a gyerek lelkű kollégákért.
Akinek gyermeke van, az már biztos, hogy látott játszóházat belülről. Akinek nincs, az pedig nagy valószínűséggel el tudja képzelni, milyen lehet. Tomboló, kiabáló, ugráló, futkorászó gyerekek, megfáradt, a büfépultot támasztó, a mobiljukat nyomkodó felnőttek.
Igen ám, de azok az emberek, akik „csak” elképzelik, milyen lehet, még nem találkoztak a FAAC Hungary-vel és még nem voltak a Hetedhé7 Játszóházban.
A cég ugyanis családi napot tartott ebben a játszóházban. Általánosságban elmondható, hogy azok a felnőttek, akik részt vettek ezen az eseményen, lehet, hogy jobban érezték magukat, mint maguk a gyerekek. Ezek a nagykorúak mi voltunk. Egy napra a játszóház öltözőjében hagytuk a nagyra nőtt szerelésünket és újra gyerekek lettünk. Egymást lövöldöztük a szivacslabda ágyúval és azon drukkoltunk, hogy ki tud több labdát a másikra lőni, vagy dobni, miközben a gyerekek a labdaszedők voltak.
Pingpongoztunk, biliárdoztunk, léghokival játszottunk és őrületes sebességgel nyomkodtuk a felvillanó gombokat a játékgépen, azon versenyezve, hogy ki ér el magasabb pontszámot.
Ha volt is bennünk bármilyen feszültség, azt ezen a napon biztos kijátszottuk magunkból. Felhőtlenül kacagtunk magunkon és más kollégákon is. Megvicceltük egymást, bolondoztunk és finomakat ettünk ittunk.
Persze a gyerekinkről sem feledkeztünk meg. Együtt másztuk meg és csúsztunk le a légváron, bejártuk velük az összes mászókát, együtt építettük fel a legmagasabb és legbiztonságosabb legovárat, hogy aztán ledönthessük. Markolóval markoltuk a labdákat és velük is versenyeztünk, ahol lehetett. Volt, hogy nyertünk és volt, hogy nyertek. De a játék, és az élet maga is, már csak ilyen.
Jó néha kiszakadni a megszokott, szürke hétköznapokból, és teret engedni a bennünk élő, mókázós, gurgulázva nevetős, szabadon játszó gyermeknek. Ettől érezzük, hogy élünk!
Köszönjük a lehetőséget a Hetedhét játszóház csapatának és szintén hatalmas köszönet a kollégáknak a fantasztikus napért!